Szilágysági kiránduláson vettek részt a szamoskóródiak és a dobrácsapátiak

Az első állomás a zsibói Wesselényi kastély hajdani angolkertje volt, amely napjainkban egy szép és rendezett botanikus kertnek ad otthont. A hatalmas területen nemcsak az általunk jól ismert virágokban gyönyörködhettünk, hanem megcsodálhattuk azokat a növényeket is, amelyek más kontinenseken honosak. Innen Zilahra vezetett az utunk, ahol először Fadrusz János alkotását, a Wesselényi-szobrot tekintettük meg.

A város központjának igazi ékköve ez az emlékmű, amely mind a mai napig betölti azt a szerepet, amit maga Fadrusz szánt neki, aki annak idején így írt róla: „Ez a szobor, és ennek a környéke legyen egy kis sziget. Ezzel a céllal terveztem hozzá a tervszerű emelvényt. (…) Mint mondám, egy kis sziget lesz a sivatagban, egy nyugalmas pont a vásári zajban”. Ezt követően megnéztük Ady Endre egész alakos szobrát, amelyet 2020-ban avattak fel. A szobor úgy van kialakítva, hogy a költő egy padon ül, miközben annak karfáján könyököl, és egykori iskoláját nézi. Ezután Krasznára utaztunk, ahol a közös ebéd után, a református templomban elcsendesedtünk és hálát adtunk az örömteljes napunkért. Az utolsó megálló a kémeri domboldalon fekvő Fort Silvan borászatban volt, ahol betekintést nyertünk a pincébe, és ízelítőt kaptunk a jobbnál jobb borokból.

Áldott nap volt ez mindannyiunk számára, hiszen a környezeti, a kulturális és a történelmi értékek megismerése mellett megtapasztalhattuk, hogy jó nekünk együtt lenni és közösségben megélni Isten szeretetét, ahogyan azt a zsoltáros is megvallotta: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt laknak!” (Zsolt 133, 1).